Olvasom itt ezt a szösszenetet. Ez egy rajongói szösszenet.
Ahogy néztem a képeket a cikkben és olvastam az (egyébként elég gyenge) írást, aminek a központi kérdése az volt, hogy mi lehet az eszköz hibája, mert olyannyira tökéletes, iPhone tulajdonosként elgondolkoztam rajta, hogy tényleg, vajon mi. Merthogy a cikk írója nem talált rajta fogást.
Tudvalevő, hogy az iPhone diktálja a trendet, tehát másolatként is tekintek rá, és persze akként is, hogy milyen pluszt hoz magával. És akkor nézem az ikonos képernyőt. És felteszem a kérdést magamnak, hogy ez miért nem tetszik nekem?
Ha összehasonlítjuk az ikonos képet az iPhone ikonos képével, két dolgot látok rögtön. Az egyik, hogy az iPhone-on kötelezően le vannak kerekítve az ikonok sarkai, a harmadikfél-alkalmazásoknál is. A másik, hogy az ikonok többségén van egy egységes glossy-effektus.
Továbbá az iPhone-on nem lehetséges kétsoros ikonfelirat, ami, mint látjuk jobb oldalt, otrombán belenyomul az ikon képébe, és a szétesettség hatását kelti.
Ez rögtön 2 3 darab kötöttség, ami ráadásul egy szélesebb koncepció része, a telefon maga is fényes, és a lekerekített sarkú négyszög visszaköszön a főgombon is, valamint a telefon alakja is erre hajaz.
Sokat számít ez, mert az Omnia ikonjai – nyilván ezek hiánya miatt is – egyszerűen olcsónak tűnnek. Csúnya. Összelopkodott.
A Windows Mobile-ra rábuherált felületről a szerző is ír. Szaggat. Ennyi.
