Sokan kérdezgetnem engem is, mint más iPhone tulajdonosokat, hogy mégis mire jó ez a telefon? Nincs bekészített válaszom, mindig fárasztó elmagyarázni, meg példaalkalmazásokkal előhozakodni, s közben nem úgy tűnni, mintha egy vacak játékszert dédelgetnék.
Most összegyűjtöttem néhány konkrét esetet, amik az elmúlt időszakban történtek meg velem, semmi lódítás, semmi szépítés.
– Itthon a pianínó már régóta le volt hangolódva. Persze ilyenkor az ember szakembert hív, hogy felhangolja, de erre egy ideje egyszerűen nem szántuk rá magunkat. Hangolókulcsunk volt, de a hangoláshoz egy műszer is kell, ami mutatja, hogy a leütött hang mennyire tér el a kívánttól. A Cleartune alkalmazással a probléma megoldódott, a hangszert élmény volt felhangolni.
– Tegnap hazafele jövet az autóban magam elé tettem a telefont, elindítottam a SoundHound alkalmazást, feldúdoltam a Braveheart dallamát, a program rákeresett, és már indult is youtube-on a zene.
– Az elmúlt hónapokban valamelyik Barcelona-meccs sehol nem ment az általunk fogható csatornák között. Bementem a TVUPlayerben a sport kategóriába, a kisképernyőképek közé görgetve rögtön láttam, hol adják a meccset (kínai állami sportadó), és már néztem is.
– Egyszer vonattal Balatonfüredre kellett mennem, a vonat késő este érkezett meg, nekem meg fogalmam sem volt, merre kell menni. Elővettem a Mapset, betájoltam, melyik irányba induljak, s a megadott utat követve, a szinte vaksötét utcákon haladva negyed óra múlva a kapu előtt találtam magam.
A felsorolt esetekben semmi tragédia nem történt volna, ha éppenséggel nincs ilyen telefonom. De így ott megoldani azokat a helyzeteket, az egy életérzés.
